Hallásgyakorlatok #19 amikor még az iskolában takarítottunk, volt egy hatalmas vízipatkány. | ha az elõjött a szekrények alól, a marcsi mindig elkezdett sikongatni. alig tudta abbahagyni. | még a tanárok is kiszaladtak a folyosóra, hogy mi van. || rozmaringot hozott … Folytatás →

Persze, hogy rémálom volt az életem, mivel aki voltam, az én magam lettem, idegen honban, magamban, jó követem nem voltam, nincs kit megkövetnem sem. Könyveket rámoltam, beléjük nem néztem, egy kisebb halmukat lábamra ejtettem, itthon is épségemet veszélyeztetem, nem is … Folytatás →

Nem tudom, másutt mi van, de itt a Földön szinte minden. Gyártanak széket, bánatot, ollót, hegedût, gyengédséget és tranzisztorokat, víztárolót, viccet és kávéscsészét. Lehet, hogy másutt mindenbõl több van, csak valamiért festmények nincsenek, filmszínházak, pirog, vagy zsebkendõ a könnyhöz. Itt … Folytatás →

Ezerkilencszázhetvenegyben hagytam el Lengyelországot. Egy év börtön és hasztalan munkakeresés után nemcsak az országot hagytam magam mögött, de a barátaimat és a még erõsen a ’68 márciusi zavargások hatása alatt álló környezetemet is. Ez a környezet szétzilálódott, néhányan teljesen összeomlottak, … Folytatás →

Amikor most, negyven év múltán megemlékezünk a párizsi és a prágai tavasz “csodálatos perceirõl” – miközben Varsóról és Berlinrõl sem feledkezünk meg – megdöbbentõen éles ellentétet látunk kelet és nyugat között, hogy a korabeli szóhasználattal éljünk. Az 1968 májusában lezajlott … Folytatás →

Beszélgetés Révai Gáborral Az alábbi szöveg nem a kérdezõrõl szól. Mégsem érthetõ igazán, ha nem áruljuk el jó elõre, hogy milyen körülmények között ismerkedett meg a kérdezettel, s kötötte késõ-kamaszkori eszmei ébredezését hozzá (is). 1966-ban járunk, harmadikos gimnazistákat invitál az … Folytatás →

Az ELTE BTK Kari KISZ-Bizottsága, mely 1968-tól kezdõdõen az 1972/73-as tanév végéig nagy (bár változó intenzitású) vitákat folytatott az egyetemi pártvezetéssel, valamint a felsõbb KISZ- szervezetekkel arról, van-e, s ha igen, akkor milyen értelme van az egyetemi KISZ-mozgalomnak vagy -szervezetnek … Folytatás →

Eljött a hajvágás napja. Mint máskor, ez a felismerés most is oly váratlanul érte Deshant, mint egy isteni sugallat, amely mindig a megfelelõ pillanatban érkezik, nagyjából havonta. Ez alkalommal éppen munkába utazott a metrón, amikor megpillantotta tükörképét a szemközti ablakban. … Folytatás →

Az én ’68-am nem ’68-ban kezdõdött, és sokkal tovább tartott, mint az a pár nap, amit történetesen Párizsban tölthettem ’68 júniusában, annak a bizonyos májusnak még érezhetõ utórezgései idején. Nem lévén hivatásos emlékezõ, és nem írván soha naplót, még a … Folytatás →

A holttest már hetvenkét órája rohadt a szeméttelepen. A bomlás igen előrehaladott állapotban volt az átlagos 42 fokos hõmérsékletnek köszönhetõen, a döglegyek belepték a nyílt sebet a nyakon. A fej leválasz- tását egy nem túl éles tárggyal követték el, erre … Folytatás →

Fejezet egy soha el nem készülő regényből Béres úr, ez a szinte már soha nem író író, csepeli birodalmának ócska kútjába merülve szoktatta halálhoz a szívét. A kút – akárcsak a mesebeli Holle anyóé – víz alatti világba vetette, ahol … Folytatás →

Götz Aly és Katharina Rutschky beszélgetése 1968-ról TAZ: Rutschky asszony, mi jelenik meg a szeme elõtt, amikor 1968-ra gondol? Katharina Rutschky: Például egy szép jelenet, az 1968 februárjában rendezett Vietnam- kongresszus. Azt éreztük: mienk a jövõ. Most rajtunk a sor. Életem … Folytatás →

kommuna 1972-ben Ezerkilencszázhetvenkettõben tíz fiatal értelmiségi beköltözött egy erre a célra épült Rudas László (ma Podmaniczky) utcai tetõtéri lakásba. Õk magukat, s így mások is õket, kommunának nevezték. Errõl a kommunáról fogok most beszélni, egy szempontból talán nem úgy, mint … Folytatás →

Az alábbi levélrészletek most jelennek meg nyomtatásban elõször. Idõrendben közöljük õket, igaz, megírásuk/elküldésük pontos dátuma nem mindig ismeretes. Révai Gábor egyik levelét visszahozta (!) a magyar posta, egy másikat, melyben barátjáról vall, annak halála után, a szerzõ el sem küldte. … Folytatás →

Diákmozgalom Budapesten 1969-ben1 A Magyarországon megjelent politikai és történelmi irodalom tanúsága szerint a budapesti maoista szervezkedéshez képest, amely a bölcsészkari diákmozgalom kirobbanásának elõzménye és alkalma, de korántsem meghatározó eszmeáramlata volt, magára az 1969-es budapesti diákmozgalomra itthon szinte senki sem figyelt … Folytatás →

Ezerkilencszázhatvanhét nyarán tértem haza ötéves moszkvai diákoskodásomból. Piros szolgálati útlevelemet leadtam a Mûvelõdésügyi Minisztériumban, magáncélút nem kértem, gondoltam, ráér. Így azután 1968-ban egyszer sem léptem át szülõföldem szép határát, sõt, még Budapestet is csak egyszer hagytam el hosszabb idõre, amikor … Folytatás →

Mindaz, amit a prágai tavaszról ma általában tudni lehet, az elmúlt negyven év lenyomata. Közvetlenül az események idején a magyar közvélemény tájékozottabb fele sejtett valamit a csehszlovákiai változások jelentõségérõl, de tizenkét évvel az ötvenhatos felkelés leverése után legfeljebb óvatos rokonszenvet … Folytatás →

Ember vitázik az ég magasságáról. Madárnak mindegy. * Félhangjaiban hallatszik legtisztábban a lét egésze. * Ha mindig fénybe nézel, nem ismered meg az árnyékodat. * Köd ül a tájon. Derengés helyez mindent kívül hatályon. * Kútba néztél. A büszke zenitet … Folytatás →

Kotrics kezdte, nem Faust. A professzor nehezen barátkozott. Aki annyira vonzotta az eszével vagy a szépségével vagy a mûveltségével vagy bármi más értékével, hogy képes lett volna iránta baráti érzésekre, azt a legtöbb esetben tisztelte is. Akit viszont tisztelt, azt … Folytatás →

Minden utolsó szövegnek, utolsó megszólalásnak különös aurája van – a túlélõ, az utókor valami sajátos, megfejthetetlen üzenetet próbál meg kiolvasni nagy alkotók sejthetõen végsõ szavaiból, olyan tudósítást, amelyben benne van már a sejtés olyasvalamirõl, amirõl nem számolhat be a tudás, a … Folytatás →