A fordítás igazi arca

Annak idején írtam egy novellát egy emberről, aki egy szép napon naplementék gyűjtésére adja a fejét. A naplementét egyrészt a kábítószerek által felidézett, másrészt a manapság oly közkedvelt hiperrealitáshoz tartozó fizikai jelenségként festettem le. Körülményes szöveg, rengeteg cirkalmas részlet, és … Folytatás →

Klapanciásított horrorfabula

fabula az egér őre; cserélted vón’ igáslóra Egérnek lenni mily jó; kivált’, ha a macskának úri neve van. Márpedig az van – úgy hívják, depresszijjó – méltán: játszik velem szorgalmasan. Kicsit elenged, aztán megszorongat – s én megint érzem: nincsen … Folytatás →

Pygmalion

Eredeti, 1912 PICKERING. The floor is yours, Mr. Doolittle. DOOLITTLE. I thank you, Governor. Well, the truth is, I’ve taken a sort of fancy to you, Governor; and if you want the girl, I’m not so set on having her … Folytatás →

Maga széttaposott karalábé!

Shaw Pygmalionjának új fordításáról Tavaly nyáron két színház is felkért Bernard Shaw Pygmalionjának lefordítására: először a nemrég alakult szombathelyi Weöres Sándor Színház, majd egy hónapra rá a budapesti Radnóti. Örömmel vállaltam a munkát, hiszen nemcsak mint fordító, hanem mint angoltanár is érintve … Folytatás →

Hetedik ecloga

„Jérusalem szörnyen ki vagyon forgatva helyéből…”              (Virág Benedek) „Így volt, így lesz…” (Felirat a lövétei világháborús obeliszken) OBELISZK Hát hazajöttél, Tékozló Laci? épp idejében! – elszáradt az örökzöld ág díszes koszorúmban… KÖLTŐ Hallottam, hogy véres a Nagy-Homoród vize ismét… Éjszaka … Folytatás →

Törött madár

Filmnovella A magas partról nagy csapat fiú ront le a téglagyári tó mellé. Ott két ágra szakadnak, majd egy-egy félkört alkotnak a két legnagyobb fiú körül. Balázs Feri és Tajti Pista lemezteleníti a felsőtestét, ahogy azt a Koppányi aga testamentuma … Folytatás →

Kis szirti lak

Babits-emlék Hová levél kis szirti lak, hová lettél – s hová tevél? Nem ér levél, csak mit kertedbe fú a szél. Fütty és szellők nélkül a fák, „szép híja híjnak”, nem ér el a távirat-szeszély, sekély, kevély, se közeled, se … Folytatás →

Levélféle Romsics Ignáchoz a Bethlen-konszolidációról

60. születésnapodra „Azt mondják, hogy ravasz erdélyi politikát folytatok. Azt mondják, hogy sohasem lehet tudni, ki a barátom és ki az ellenségem. Még ezelőtt egy évvel azt mondták, hogy fajvédők vagyunk és antiszemita politikát csinálunk. Ma azt mondják, hogy zsidópolitikát … Folytatás →

Szerkesztői üzenet

Kedves Uram, a SZÉP SZÓ első számának első és második kiadása közt kelt megtisztelő szemrehányásaira van szerencsém a következőkben válaszolni: 1. Azt állítja, hogy célkitűzésünk a hitetlenség terjesztése. Téved, Ön a hitetlen. Ön hangsúlyozza, hogy katolikus. Tehát nem hisz a … Folytatás →

A gépzene gyökerei: Russolo technikai utópiája

“A ma utópiái a holnap valóságaivá válhatnak.” Mannheim Károly 1913. június 2-án, a modenai Storchi Színházban csaknem kétezer néző gyűlt össze, hogy egy rendhagyó koncert szem- és fültanúja legyen: Luigi Russolo és ütőhangszereken közreműködő barátja, a szintén olasz Ugo Piatti … Folytatás →

A „korlátlan” cári hatalom korlátai Moszkóviában

A korlátlan cári hatalom mítoszát a Moszkóviában járt külföldiek alkották meg – nemzetiségre és vallásra való tekintet nélkül mindannyian kiemelték az orosz uralkodó hatalmának nagyságát. Az első itáliai utazók, korai angol kereskedők, birodalmi követ és pápai legátus, német opricsnyik és … Folytatás →

Örök ősz

Ad notam „Szeptember végén” Még nyersen a kertben az őszi valóság, Már hersen a versem az esti szobán. Ám tél jön, iratlan a csend, ez a hósáv, Dér-szegte papír, havazásnyi hiány. Kihűlve ma perzsel a nyár heve: láva! Izzik a mézragacs, … Folytatás →

Csillagpor.nó

Bizonyos értelemben, pusztán, mert mindannyiunkat anya szült, la Chingada fiai vagyunk, Éva gyermekei. A magány útvesztője, Octavio Paz t tetves xarfaszu indian teged kasztralni kene h ne szulesen tob ien idiota balfax a qrva… Komment a www.youtube.com-on 1. Hogy ne érezzem magam … Folytatás →

Jeruzsálemi történetek

Malkus Vérzik, mondta a munkás. Tudom. Elnézett a vaskos törzsű fák között, jól látta a bejárat hiányát. A kapu egyik szárnya megtörve lógott, talán egy korsószállító kocsi szakíthatta le, amikor vége lett az engesztelés napjainak, és újraindult a forgalom. A … Folytatás →

Versek

Esti Kornél énekeiből 1 vagy egy pinceborozó mélyén tűnök el keresem a vécét a faszom nem találom követtem nyomom követtem bűnöket az ajtóban utam magam elől elállom odafönt hagytam hozzám hű nőket szembe jön velem nem a saját halálom magához … Folytatás →

Versek

Cogito úr küldetése Indulj a sötét határhoz hol elődeid jártak a semmi aranygyapjáért végső jutalmadért indulj egyenes derékkal a térdre rogyottak a hátat fordítók a porba sújtottak közt nem azért menekültél meg hogy élj sürget az idő tanúságot kell tenned … Folytatás →

Zbigniew Herbert és az aranygyapjú

(S. figyelemmel kíséri egy ideje, mi zajlik Lengyelországban a tíz évvel ezelőtt elhunyt Zbigniew Herbert körül. Kedd van, 23.45. Odakint, a sötét tengeren hajók fénye látszik. Elalszik és kigyullad a piros tengeri reflektor a kikötő bejáratánál. A házban csend honol. … Folytatás →

Patočka és Černý nemzetkritikai öröksége

Távkihallgatás című beszélgetőkönyvében Václav Havel meséli el azt a történetet, hogy a Charta ’77 megalakulásakor Patočka csak azzal a feltétellel fogadta el az egyik szóvivő tisztét, ha az irodalomtudós Václav Černý ehhez előzetesen hozzájárulását adja. Havel úgy emlékszik, hogy „Patočka … Folytatás →

A piac nem tehet semmiről

Tisztelt egybegyűltek, köszönöm szépen a meghívást Aix-en-Provence-ba, a Nyári Egyetemre. […] Mindössze azt nem értem, miért nevezik az Új Közgazdaságtan Nyári Egyetemének – hát van régi is? Hol? Tudtommal egyetlen, régóta jól bevált közgazdasági elméletünk van, és csak ellenségeink szokása, … Folytatás →

Állampolgár és patrióta a totalitarizmus utánikorszakban: a cseh ellenzék, a nemzet és a demokratikus jövő

Petr Pithart, a cseh ellenzéki értelmiség egyik elmélkedésre leginkább hajlamos tagja, ezt írja a Charta 77-re emlékezve: A chartások nem a jövőre függesztették tekintetüket, azt ugyanis túlságosan reménytelennek látták: ehelyett inkább fölfelé néztek, azt nézték, ami túl van a hétköznapi … Folytatás →