Kevés valódi állat ért el hozzá hasonló világsikert, sõt, legalábbis az utóbbi idõkig, az iránta tanúsított érdeklõdés sem szûnt meg. Természetesen minderrõl most csak igazán rövid bemutatót adhatunk. {Egy dobbantás.} Erre számunkra és most az is okot adhat, hogy noha … Folytatás →

“Einzig erbt’ ich den eignen Leib, Lebend zehr ich den auf.” Siegfried: Az istenek alkonya NON FUI. FUI. NON SUM. NON CURO. A római sztoikusok lakonikus sírfelirata mindközönségesen a vigasz büszke megtagadásának számít, a jelenvalólét abszolút végességének – nyersességében meghaladhatatlan … Folytatás →

“Õ azonban nem kívánhatott ilyesmit, mert az õ kívánsága nem is volt kívánság, csupán a semmi védelmezése, polgárosítása, a semminek szánt leheletnyi bátorítás, bár akkoriban még az elsõ tudatos lépéseket is alig tette meg felé, de azért máris lételemének érezte.” … Folytatás →

A nihilizmus nietzschei értelmezéséhez A fõcím – “Er hat mich kaputt gemacht” (hozzávetõlegesen: “õ tett tönkre”; a személyes névmás hangsúlyos, a kifejezés erõsen szociolektikus, valahol az is benne van a hangulatában, hogy “taccsra tett a fickó”) – Martin Heideggertõl származik, … Folytatás →

Egy heves ifjút Egyiptomba hajtott a tudásszomj, a szaiszi papoktól tanulni meg a titkos bölcsességet. Gyors eszével sok fokozatra szert tett, s ûzte tovább a megismerés vágya; a fõpap alig csitíthatta benne a türelmetlenséget. “Mit tudok, – szólt az ifjú … Folytatás →

ESZPRESSZÓFELIRAT A név mögül eltûnt az arc. A helyiség aurájának arculata. Burzsoá bukszusok, nyájas törpekerítés, náncsinénis székek, asztalok, akár a többgenerációs nagypolgárok polgárõrséggel erõsített érzelgõs villáinál. Itt. A hajléktalanok kószálta flaszteron. Látható, kiket vár a tulaj. Vajon lejönnek-e a jóllakott … Folytatás →

Hommage à F. K. Egy reggel Kollarik Mihály nyugalmazott rendõr alezredes arra ébredt nyugtalan álmából, hogy féreggé változott. Úgy érezte, hogy a hátát kemény kitinpáncél borítja, és ha kissé fölemelné a fejét, meglátná domború, barna, ív alakú, szelvényekkel ízelt hasát, … Folytatás →

A szárnyas oroszlán I. Korán keltünk, tettre készen, de hátráltatott a készülõdésben, hogy nem akartunk hiányos öltözékben mutatkozni a személyzet elõtt. Még az arcom se mostam meg, úgy indultam felfedezõ útra a tágas udvarházban, Gongüla hajtotta be mögöttem az ajtót. … Folytatás →

Amikor Edith elõször meglátta, csak nevetett; nem hitt a szemének. Odébb ment, és megint odanézett. Kicsit elmosódottabban ugyan, de még mindig látta a mókusszerû, mégis ördögien fürkészõ tekintetet, amint a madáretetõ kör alakú nyílásán át bámult rá. Minden bizonnyal csak … Folytatás →

Az ember vég-ül Az ember végül roskatag. Bár óvná prosztatáját – utána itt-ott folt marad; állaga rossz; szanálják. Bár bújna öncsalásba, rég põre belsõ szemének; mint rongyon régi márkanév, fityegnek rajt’ erények. Kisded titka: a bûnre vén – fél szívvel ostorozza. Műerény … Folytatás →

Kísérlet a modern társadalom kultúrharcairól Századunk számos szerzõje, közöttük jó néhány elsõrangú, korunk jellemzõ tünetei közé sorolta a tömegek megjelenését a történelemben. Helyes belátásokra építve, s olyan szuggesztív filozófiai gondolatokra támaszkodva, amelyek korábbi évszázadokban születtek. Amit Hegel logikai programjának nevezett: … Folytatás →

A REFORMOKRÓL ÉS AZ ÁLLAMREZONRÓL (2. RÉSZ) Ugyan mi kelti, támogatja a forradalmi hevületet, vagy a reformlendületet alátámasztó haladáshitet? És viszonylagosan mennyien hiszik? A forradalom elõtt bíznak inkább ebben vagy folyamatában is, netán megtörténte után is? – Nos, ezek felesleges, mert … Folytatás →

Félelmetes fejezet, mely lerántja a leplet az irodalom tolvajáról, de aggodalomra nincs ok, Horkoló mindent visszaszerez Fizetett Horkoló vallomásai A zöld gombocskák szorgosan szuszogtak. Hogy augusztusban az övé lesz, hogy búcsúzik kedvenc mûsorától, A miértek mélyéntõl, melyet már fél évig is … Folytatás →

(Az elõadás mint szólamok dialogikus tere) Az Eltékozolt forradalom? egyetlen lélegzetvétellel megírt könyv, amelyet legjobb így – egy szuszra – elolvasni is. A könyv egész stilisztikája, az élõbeszéd közvetlenségével ható intonáció, az olvasóval, mint hallgatójával diskuráló szerzõ szuggesztív elõadásmódja, a legsajátabb tárgya iránt … Folytatás →

A STAUFFENBERG-CIKLUS1 Julian Becknek az örökkévalóságban2 Was habe ich hier verloren in diesem Land… Mit vesztettem itt, ezen a földön… Hans Magnus Enzensberger A téli napfordulón hagytam el Katmandut 1977 december 22-én reggel 10:30-kor érkeztem Münchenbe MEGÉRKEZÉS  Herman Göring üvöltve … Folytatás →

Szõlõt mostam, kék olasz szõlõt, és anélkül hogy rögtön felfigyeltem volna rá, elindult a fejemben: Hol szerte dombokon szõlõ aranylik, s duzzadva érik áldott nap hevétõl, vadászok kürtszavától zeng az erdõ, így a szöveg, amelyet gépiesen daráltam le magamban, és leng fölötte Isten … Folytatás →

A részeg Köröskörül mart, mint a szesz, hogy semmi sem feltételez – nyugodtan itt is lehetek, nyugodtan el is mehetek, könnyebb se, nehezebb se lesz. Úgy viselem a fejem, bólogatni maradt nekem, mint levegõs árnyék, ha röpül, akármerre tolakodik, sehova … Folytatás →

Svájcban nagyon nagy hegyek vannak, hó meg a barátaink, az Ernõék, õk is ott laknak, de õk már nagyok, sõt az Ernõ felnõtt is. Ritkán jönnek hozzánk, azt hiszem, mert olyan hosszú az út. Ott folyik egy nagy folyó is, … Folytatás →