A Sosztakovics-ügy(ek) Dmitrij Dmitrijevics Sosztakovics (1906-1975) a 20. század egyik legjelentősebb, de mindenképpen a legnépszerűbb, szerte a világon egyre többet többet játszott zeneszerzője. Szinte kezdettől fogva a legvégletesebb véleményeket kiváltó munkásságából többször is ügy lett: először az 1936-os hírhedt Pravda-cikk, majd … Folytatás →
A kútfő Ivan Gronszkij, a 30-as évek neves újságírója és párt-irodalmára, amikor arról számolt be, hogy Sztálinnal 1932-ben „a művészet alkotó módszeréről” tárgyaltak, felidézte a Vezér neki mondott szavait: „Mit szólna ahhoz, ha a szovjet irodalom és művészet alkotó módszerét szocialista … Folytatás →
Kertész Imre nagy író: talán még akkor is megkapta volna a Nobel-díjat, ha nem olyan kis nyelven ír, mint a miénk, hanem mondjuk angolul. Az olvasótól is a magáéhoz hasonló halálmegvető bátorságot követelő műveiben a gonosz természetességét és a jó természetellenességét, kivételességét állítva,1 az … Folytatás →
Az utolsó kolimai elbeszélés Amit én láttam, azt embernek nem kellett volna látnia, még tudnia sem kellene róla. Megijedtem az ember rettenetes erejétől, feledni vágyásától és feledni tudásától. Egyedül akartam lenni, nem féltem az emlékektől. Varlam Salamov: Kolimai elbeszélések Haldoklott a … Folytatás →
NI ZAN A RIZSFÖLDEKRŐL mint a selyem. és csak másnap reggel. akkor kell odamenni. mindjárt másnap. miután a vizet a rizsföldekről. éjszaka még szikkad kicsit. reggelre aztán a szürke iszap mint a legfinomabb selyem. a levegő pedig éppen … Folytatás →
FOCIRÓL, SZERELEMRŐL Úgy kezdődött az egész, hogy Robi bejött Orsi életébe. A híres focista. Ekkor Orsi pontosan úgy lepődött meg, ahogy a kapusok szoktak, akik csak szedik kifelé a hálóból a labdát, ha Robi lő. Hiába van ott nekik a … Folytatás →
Kisült mezőség, meddig a szem ellát, elaszó steppe, vagy már sivatag, hol egy folton jó kövér füvet legelt Ő, a pompázatos, hóka szügyű jószág, a szarva fenségesen görbült, mint a száj sötét íve le s oly szép szemű volt! hogy … Folytatás →
Egy csattanás kezem, lábam, szemem Szívem nélkül, sötét kürtők során át Csúsztam lefele, zúgott valami hirtelen Eloszlott a sötétség, s én megláttam a lámpát, Tisztán láttam a szürke bádogburán a port, A kék filctollal írt leltári számot, S … Folytatás →
A Szarajevóba utazó, ha Horvátország felől érkezik Bosznia-Hercegovinába, a horvát határ átlépése után még jó darabig a szerb entitás területén autózik. A világ ama kevés vidékeinek egyike ez, ahol a cirill betűs írás használata szinte kizárólagos: a helységnévtáblák is csak … Folytatás →
Miért van annyi erőszak mindenütt körülöttünk? E korunk egyik legszenvedélyesebben vitatott kérdésére, sajnos, mélységesen kiábrándító válaszok adhatók. Ha régebben arról esett szó, milyen veszélyek fenyegetik az emberiséget, számba vették ugyan az emberi erőszakot is, de csak más fenyegetések mint … Folytatás →
Emlékhely készül a magyar Nobel-díjasoknak, csupán az a kérdés, mekkorára építsék. Ennek eldöntéséhez szokványos definícióproblémával kell szembenézni: meghatározandó, hogy melyik Nobel-díjas magyar. Szellemi vezetőm, a Szaktudós, aki régóta a magyar tehetségek genetikai vizsgálatának szenteli idejét, rámutat, hogy nincs itt még … Folytatás →
Minden háború úgy zajlik, mintha az emberiség még soha nem jutott volna el az igazságosság fogalmához. A legsilányabb ember az, akinek minden kívánsága teljesül. Valahányszor az ember tüzetesen szemügyre vesz egy állatot, az az érzése, hogy az állatban lakozó ember … Folytatás →
1573. július 18-án Paolo Veronese a velencei Szentszék elé került Az utolsó vacsora címû, nagy vihart kavaró festménye miatt. A bírák hivatásáról kérdezték a festõt. V: Különféle alakokat találok ki és festek meg. K: És azt tudja, miért idéztük a … Folytatás →
Adatok az európai képrombolások történetéhez Politikai-hatalmi indítékú képrombolások A háborúknak a leigázott területek fosztogatása, kirablása mellett régóta velejárója az ellenség vallásos hitét, közösségi tudatát, etikai értékrendjét, egyszóval identitását jelképezõ épületek és mûalkotások fizikai megsemmisítése. A barbár pusztításokat gyakran sajátos – … Folytatás →
Nikéforoszt, Szent Simeon klastromának elöljáróját felkereste egy bizonyos Prokopiosz, akit a bizánci mûvészet tudós szakértõjének és lelkes gyûjtõjének ismertek. Feltûnõ izgalommal várakozott, fel-alá sétálva a kolostor keresztfolyosóján. Szép oszlopaik vannak mondta magában alighanem az ötödik századból valók. Egyedül … Folytatás →
MI AZ A PUNK? „Punk’s not dead” A dédnagyapám nyolcvanévesen vöröslõ fejjel ült a tévé elõtt és néha kirúgott a lábával – „Ne õrülj meg, Lajos” szólt rá a dédimama és megvetõ tekintettel nézte a focimeccset. Kilencvenévesen a dédnagyapám megírta … Folytatás →
HUBA UTCA A KASSÁK LAJOS ÉS A TÜZÉR ÚT KÖZÖTT A nap, mint egy bolond pók összevissza süt ezen a hársfákkal szegélyezett, rövid, lénia utcán mely a szokatlan alakú öt utcát magába fogadó templomba ékelõdõ térrõl indul és a sportpálya … Folytatás →
ÉLET FÁJA, FA GYÜMÖLCSE A víz rétege. Alatta homok. A homok rétege. Alatta semmi. Az ember keze vizet keres. Az ember keze homokot talál. Az élet fája. Nagy dolog. A fa gyümölcse. Ismerjük jól. Legyintünk erre. Legyintünk arra. Az ember … Folytatás →
NINCS VISSZAÚT Szögeimnek nyomát õrzi a falu bõre Árnyam kibomlik és szalagja fut vele A tengerészcsomót ujjadon forgasd körbe Kötélbe fogva már az ég minden jele Az üres aratást nem lesz ki eldalolja Arany lámpa alatt a tûz settenkedett Míg … Folytatás →
Nem is hinnétek, milyen sokan keresték a professzort, és hányféle idõpontban, ráadásul mindenütt, ahol csak megfordult. Keresték az egyetemen, a megyei könyvtárban, az uszodában, de leginkább otthon. Mivelhogy egy ideje nemcsak fizikusként ismerték (abbéli minõségében ugyanazok tartották számon, akik addig), … Folytatás →