Kommentár, prófécia nélkül A jelcini évek káosza után aligha okozhatott meglepetést, hogy Putyin és politikai kísérete államszigort ígérõ programmal lépett színre. Nem volt ebben semmi meglepõ, sõt kivetnivaló sem. Miért is lett volna egy olyan országban, ahol az állam akkor … Folytatás →
A komor égbolt alatt gyászolók sora várakozott csöndben a ravatalozó elõtt. Drabális rohamrendõr állta el a bejáratot, hogy elõször válogatott hírességek – Anatolij Csubajsz, NATO- követek meg egy semmiféle befolyással nem bíró ombudsman – róhassák le kegyeletüket. Végül a sort … Folytatás →
Vázlatos elõadásomban a lengyel és a magyar polgár és az állama viszonyát a kölcsönös lojalitás szempontjából vizsgálom, a polgárok jellemzõ viselkedésére, tehát mentalitására fókuszálva. A mentalitás nem elfogadott tudományos fogalom. Noha a mindennapi életben minduntalan találkozunk vele, és fel is … Folytatás →
Kevés valódi állat ért el hozzá hasonló világsikert, sõt, legalábbis az utóbbi idõkig, az iránta tanúsított érdeklõdés sem szûnt meg. Természetesen minderrõl most csak igazán rövid bemutatót adhatunk. {Egy dobbantás.} Erre számunkra és most az is okot adhat, hogy noha … Folytatás →
“Einzig erbt’ ich den eignen Leib, Lebend zehr ich den auf.” Siegfried: Az istenek alkonya NON FUI. FUI. NON SUM. NON CURO. A római sztoikusok lakonikus sírfelirata mindközönségesen a vigasz büszke megtagadásának számít, a jelenvalólét abszolút végességének – nyersességében meghaladhatatlan … Folytatás →
“Õ azonban nem kívánhatott ilyesmit, mert az õ kívánsága nem is volt kívánság, csupán a semmi védelmezése, polgárosítása, a semminek szánt leheletnyi bátorítás, bár akkoriban még az elsõ tudatos lépéseket is alig tette meg felé, de azért máris lételemének érezte.” … Folytatás →
A nihilizmus nietzschei értelmezéséhez A fõcím – “Er hat mich kaputt gemacht” (hozzávetõlegesen: “õ tett tönkre”; a személyes névmás hangsúlyos, a kifejezés erõsen szociolektikus, valahol az is benne van a hangulatában, hogy “taccsra tett a fickó”) – Martin Heideggertõl származik, … Folytatás →
Egy heves ifjút Egyiptomba hajtott a tudásszomj, a szaiszi papoktól tanulni meg a titkos bölcsességet. Gyors eszével sok fokozatra szert tett, s ûzte tovább a megismerés vágya; a fõpap alig csitíthatta benne a türelmetlenséget. “Mit tudok, – szólt az ifjú … Folytatás →
ESZPRESSZÓFELIRAT A név mögül eltûnt az arc. A helyiség aurájának arculata. Burzsoá bukszusok, nyájas törpekerítés, náncsinénis székek, asztalok, akár a többgenerációs nagypolgárok polgárõrséggel erõsített érzelgõs villáinál. Itt. A hajléktalanok kószálta flaszteron. Látható, kiket vár a tulaj. Vajon lejönnek-e a jóllakott … Folytatás →
Hommage à F. K. Egy reggel Kollarik Mihály nyugalmazott rendõr alezredes arra ébredt nyugtalan álmából, hogy féreggé változott. Úgy érezte, hogy a hátát kemény kitinpáncél borítja, és ha kissé fölemelné a fejét, meglátná domború, barna, ív alakú, szelvényekkel ízelt hasát, … Folytatás →
A szárnyas oroszlán I. Korán keltünk, tettre készen, de hátráltatott a készülõdésben, hogy nem akartunk hiányos öltözékben mutatkozni a személyzet elõtt. Még az arcom se mostam meg, úgy indultam felfedezõ útra a tágas udvarházban, Gongüla hajtotta be mögöttem az ajtót. … Folytatás →
Amikor Edith elõször meglátta, csak nevetett; nem hitt a szemének. Odébb ment, és megint odanézett. Kicsit elmosódottabban ugyan, de még mindig látta a mókusszerû, mégis ördögien fürkészõ tekintetet, amint a madáretetõ kör alakú nyílásán át bámult rá. Minden bizonnyal csak … Folytatás →
Az ember vég-ül Az ember végül roskatag. Bár óvná prosztatáját – utána itt-ott folt marad; állaga rossz; szanálják. Bár bújna öncsalásba, rég põre belsõ szemének; mint rongyon régi márkanév, fityegnek rajt’ erények. Kisded titka: a bûnre vén – fél szívvel ostorozza. Műerény … Folytatás →
Kísérlet a modern társadalom kultúrharcairól Századunk számos szerzõje, közöttük jó néhány elsõrangú, korunk jellemzõ tünetei közé sorolta a tömegek megjelenését a történelemben. Helyes belátásokra építve, s olyan szuggesztív filozófiai gondolatokra támaszkodva, amelyek korábbi évszázadokban születtek. Amit Hegel logikai programjának nevezett: … Folytatás →
A REFORMOKRÓL ÉS AZ ÁLLAMREZONRÓL (2. RÉSZ) Ugyan mi kelti, támogatja a forradalmi hevületet, vagy a reformlendületet alátámasztó haladáshitet? És viszonylagosan mennyien hiszik? A forradalom elõtt bíznak inkább ebben vagy folyamatában is, netán megtörténte után is? – Nos, ezek felesleges, mert … Folytatás →
Félelmetes fejezet, mely lerántja a leplet az irodalom tolvajáról, de aggodalomra nincs ok, Horkoló mindent visszaszerez Fizetett Horkoló vallomásai A zöld gombocskák szorgosan szuszogtak. Hogy augusztusban az övé lesz, hogy búcsúzik kedvenc mûsorától, A miértek mélyéntõl, melyet már fél évig is … Folytatás →
(Az elõadás mint szólamok dialogikus tere) Az Eltékozolt forradalom? egyetlen lélegzetvétellel megírt könyv, amelyet legjobb így – egy szuszra – elolvasni is. A könyv egész stilisztikája, az élõbeszéd közvetlenségével ható intonáció, az olvasóval, mint hallgatójával diskuráló szerzõ szuggesztív elõadásmódja, a legsajátabb tárgya iránt … Folytatás →
A STAUFFENBERG-CIKLUS1 Julian Becknek az örökkévalóságban2 Was habe ich hier verloren in diesem Land… Mit vesztettem itt, ezen a földön… Hans Magnus Enzensberger A téli napfordulón hagytam el Katmandut 1977 december 22-én reggel 10:30-kor érkeztem Münchenbe MEGÉRKEZÉS Herman Göring üvöltve … Folytatás →
Szõlõt mostam, kék olasz szõlõt, és anélkül hogy rögtön felfigyeltem volna rá, elindult a fejemben: Hol szerte dombokon szõlõ aranylik, s duzzadva érik áldott nap hevétõl, vadászok kürtszavától zeng az erdõ, így a szöveg, amelyet gépiesen daráltam le magamban, és leng fölötte Isten … Folytatás →
A részeg Köröskörül mart, mint a szesz, hogy semmi sem feltételez – nyugodtan itt is lehetek, nyugodtan el is mehetek, könnyebb se, nehezebb se lesz. Úgy viselem a fejem, bólogatni maradt nekem, mint levegõs árnyék, ha röpül, akármerre tolakodik, sehova … Folytatás →