Az érintkezés szélsõséges formái a magány körülményei között Annak a nemzetközi szimpóziumnak a témája, ahova meghívást kaptam (XXV. Rencontres de Genève) meglehetõsen absztrakt módon hangzott: “Magány és kommunikáció”. Errõl a témáról elméleti mondanivalóm nem volt. Egyfelõl tehát adott a “kommunikáció” … Folytatás →
A téridõ mint virtuális szervezõelv Az Eszmélet jól dokumentálhatóan eltérõ eredetû, s egymáshoz a végsõ változatban is csak lazán kapcsolódó elemekbõl épül fel. A kutatók a mûben átfogó – s a szakmai közvéleménnyel is elfogadtatható – tematikus szervezõelvet ismételt próbálkozások dacára sem … Folytatás →
Lisszabon késõbb kel, mint más városok, A do Ouro utca ébredése, A Rocio ébredése, a kávéházak kapujában, Ébredés Az egész, soha nem alvó peron kellõs közepén, Amely úgy lüktet, mint valami szív, a virrasztáson és az álmon keresztül. Az egész … Folytatás →
Sovrappen picike szigetén állt egy fehér világítótorony, abban lakott egy fiatal õr, Ghermil. Ez a Sovrappen alig négy mérföldnyire volt a parttól, de minthogy a szigeten a világítótornyon kívül semmi más nem volt, csak havonta egyszer érkezett egy hajó, hogy … Folytatás →
“The killer awoke before dawn.” Jim Morrison: The End “Ma leçon de demain n’est pas prete.” Henri-Frédéric Amiel: Journal intime “Tóth Dezsõ zöldre sápadtan azt ordítozta, hogy a magyar irodalomnak igenis van folytonossága.” Nádas Péter: Valamikor Ma nem mentem iskolába. Talán majd holnap, … Folytatás →
Egy haszid kommentár A Megváltó akkor fog eljönni, mondta Reb Hersele, ha a világ már nem tud többé elrejtõzni elõle. A Világ Királya ugyanis a Teremtésnek csak a másolatát hozta létre. Az eredetit a Messiás jobb szemébe rejtette el. Reb … Folytatás →
(1) Az eget fogom, s nem tudok átnyomni egy gombot a lyukon. (2) Agyafúrt dudva, kimegy a kert alóla, s magára húzza. (3) Telik a gödör. Torkig érõ kozmoszban összeér a kör. (4) Elkényeztetett gyerek, politikus vagy költõ, egyre megy. … Folytatás →
NAPLÓ Egy kicsi, de gazdag kolhoz EZEN A NAPON – július 31-én – délután megnéztünk a Sevcsenkó gépállomáskörzetében még egy kisebb kolhozt is. Ez a kolhoz, Weisszova község Sztálin kolhoza, mint a falu nevérõl is látszik, egy Weiss nevû német … Folytatás →
Avagy: miért nem lehet BIObaromfit tenyészteni amai Szerbiában? Ez a cikk egy sor mélyinterjúra épül, melyek Milutinnal,1 egy valamikori nagy szerbiai export-import cég mezõgazdasági-állatgyógyászati részlegének csúcsvezetõjével készültek. Az interjúkban Milutin azokról az okokról beszél, amelyek miatt egykor nagyra értékelt munkáját feladta, … Folytatás →
A bolgár kisparaszt és a nagygazdaság A kisparaszt és a nagygazdaság – viszonyuk furcsamód alig változott az elmúlt évtizedekben Bulgáriában. Míg az antropológusok többsége mostanában a politikai és jogi változásokra koncentrál,1 mindenekelõtt a tulajdonviszonyokra, engem inkább a helyi gazdasági gyakorlat érdekel. … Folytatás →
Beszélgetés Velez Zoltánnal a magyar mezõgazdaságról 2000: Nem is olyan rég még kinn álltak a traktorok a Felvonulási téren. Azt mondták, kitört az agrárválság. Most viszont néma csend honol, sehol egy gazda, sehol egy traktor, mintha minden megoldódott volna, holott a … Folytatás →
Kis-, közép- és nagyparaszt, netán agrárproletár, cseléd, részesarató, zsellér, vagy éppen kulák, mondhatni, zsírosparaszt (vö. hudoj volk i zsirnaja szobaka), téesztag és alkalmazott, hõs traktoros és fejõnõ, az állami gazdaság (kombinát) büszke dolgozója, a faluközösség (obscsina, mir) vagy a mezõgazdasági … Folytatás →
Cioran szavaiból a pincék hûvöse és a sírok áporodott bûze árad, mégis túlságosan kisszerûek ezek a sorok. Kirõl van itt szó? Kit értsünk “számûzött írón”? Adam Mickiewicz is írt könyveket, X. úr is ír, bizony, egész jókat, olvasói is vannak, … Folytatás →
Tévedünk, ha olyasvalakinek képzeljük a hazájától megfosztott értelmiségit, aki meghátrál, visszavonul és megadja magát, lemondással fogadja nyomorúságát és kudarcát, amire a történelem ítélte. Ha megnézzük közelebbrõl, ambiciózus, bukásában is agresszív figurát látunk, bármilyen megkeseredettnek is tûnik, egy hódító rejtõzik benne. … Folytatás →
A Gombrowicz-év Witold Gombrowicz (1904–1969) eddig is hatalmas kultuszát (amelybõl mi, magyarok is kivettük részünket, elsõsorban is Eörsi István remek Idõm Gombrowiczcsal címû könyvével) az elképzelhetetlenségig fokozta születésének századik évfordulója, a Gombrowicz-évnek nyilvánított 2004. A számos konferencia, média-kerekasztal és a munkásságával … Folytatás →
Álmomban azt álmodom, hogy hosszú évek után megint Lublinban vagyok. És megint megpróbálom megírni azt a dolgozatot. A Naplóról. Az a dolgozat ifjúkorom bûne. Megyek a Królewska utcán, a Krakowskie Przedmiecién, a Raclawickie sugárúton. A katolikus egyetem környékén, mielõtt még túl … Folytatás →
Még egy év készülõdés. Már holnap hozzálátok a nagy mûhöz, Amelyben századom úgy jelenik majd meg, amilyen volt. A nap egyformán fog sütni benne igazakra és hamisakra, Tavaszok és õszök követik majd egymást tévedhetetlenül, A nedves bozótosban agyagból fészket rak … Folytatás →
Alig bál volt tartva épp két koktél között fekete dekoltázson gyémánt kõ üldögélt mint álmos pók a beszélgetés fonalán karcsú bokádon a szemem volt tartva épp amikor lefutott mint máskor más szem a harisnyán két lusta szõlõszem a bokádig ahol … Folytatás →
– Az éji piknik – [M]uffal, boával az örök sodorban… meg smukkal is, óh, hiszen drága hölgy ez, annak számára, aki tõle sorvad finanszírozván õt, s kit bájjal környez, a leginkább – lám, akad egész sor vad egyén erre, e … Folytatás →
Faustné le szokott feküdni Fausttal. Nem azért feküdt le vele átlag hetenként, mert kívánta, hanem mert úgy gondolta, hogy le kell feküdnie vele, pontosabban hogy a férjének kell lefeküdnie õvele. Az, hogy Faustné ilyenféle meggondolások alapján feküdt le a férjével, … Folytatás →